Hogyan látnak minket partnereink?
A közép-kelet-európai térségben bekövetkezett rendszerváltást követően a népek közötti legfontosabb megkülönböztető jegyek nem ideológiai, politikai, hanem kulturális jellegűek. Az Európai Unió egyik megálmodója, a francia Jean Monnet is bevallotta, „ha újra kellene kezdenem az európai integráció megvalósítását, valószínű a kultúrával kezdeném.”
Milyenek is vagyunk mi magyarok? A válaszok elsősorban a válaszadó informáltságától, személyes tapasztalataitól, attitűdjeitől függnek.
A kérdésre egy külföldön élő hazánkfia, aki kulturális sajátosságainkat a szubjektív kötődés ellenére is bizonyos távolságtartással a következőképpen értékelte: „a magyarok olyan kemények, mint az amerikaiak, olyan romantikusok, mint a szlávok, olyan kíváncsiak, mint a japánok, és olyan ravaszak, mint az arabok”
Mások a kreativitásunkat említik, utalva a nagyszámú Nobel-díjasunkra. Ez vonatkozik a sajátos történelmi körülményekhez való alkalmazkodó készségre, a túlélési technikákra is, amelyekhez már némi pejoratív felhang is járul „ magyar az, aki utánad megy be a forgóajtón, és előtted megy ki.”
A szolidaritás hiányát említve, egyesek úgy vélekednek:„ha magyar a barátod, ellenségre nincs is szükséged”. Az egymás iránti tolerancia hiánya mutatkozik meg a másság iránti türelmetlenségünkben is.
A magyar üzleti kultúráról is eltérő véleményeket fogalmaznak meg a hazai multinacionális vállaltok külföldi menedzserei. Többségük úgy ítéli meg, hogy a magyarokat hierarchikus gondolkodásmód jellemzi, individuálisak és kapcsolatorientáltak. Inkább konfliktuselemzők és –kerülők, mint megoldók. Külföldi tárgyalópartnerükhöz ambivalensen viszonyulnak. Tartanak a kudarctól, de nyíltan nem mondanak nemet, a lekezelés viszont indulatossá teszi őket. A rendszerváltás követően az átalakulás lassú tempója miatt a felmérések a magyarokat inkább pesszimistának minősítették.
A turizmus sokat segített az olyan negatív történelmi sztereotípiák feloldásában, mint a magyarok nomádok, nyelvükhöz hasonlóan kultúrájuk is eltér az európaitól stb. A hamis puszta-romantikát, a „gulyáskommunizmus” és a „legvidámabb barakk” jelzőket is lassan elmossa az idő, és a tudatosan formálódó modern országkép.
A tárgyalási stílusunk – a témától való gyakori eltérés- a lineáris típusú tárgyalópartnerek számára gyakran idegesítő.
A „time is many” elvére épülő üzleti világban rendkívül fontos önmagunk megismerése és megismertetése, és a másokhoz való alkalmazkodás képességének tudatos kialakítása.