A brit lakosság etnikailag rendkívül változatos. Az angolok, a skótok, a walesiek és az írek maguk is hagyományőrzők, sajátos szokásaik vannak, nem beszélve a bevándorló népcsoportokról. Nem szívesen veszik, ha nem népnevükön említik őket vagy összekeverik egymással.
Történelmi sztereotípia róluk, hogy zárkózottak, jólneveltek, eljárásaikban tisztességtudóak.
A mindennapi és az üzleti kommunikáció konvencióit komolyan veszik. A köznapi kommunikációs közeg ismerete nélkül- az udvariasság, együttérzés, a direkt véleménynyilvánítás kerülése, a partner figyelmes meghallgatása nélkül az üzleti kapcsolatok sem lehetnek eredményesek. A tárgyalásokhoz kapcsolódó félhivatalos szituációkban van mód a műveltség, a kulturális háttér, a személyes érdeklődés megismertetésére, melyet a brit partner igen pozitívan értékel.
A régebbi üzleti kapcsolatok ellenére is, ritka a magánmeghívás. Megtiszteltetés, ha a vendéglátó a klubjába hív meg. Nagyobb cégek vendéglátás céljaira külön házat tartanak fenn. Az oldottabb stílus itt megengedett, de kedélyeskedést, bizalmaskodást kerülni kell.
A társalgás során mindvégig kerülik az intimitást. Feltétlenül tabunak számít anyagi helyzetük, a betegségük. Nem panaszkodnak, velünk ellentétben. Kerülik a kellemetlen dolgok említését. Az önirónia ne bátorítson élcelődésre bennünket!
Az angolokkal folytatott üzleti tárgyalások fő jellemzője: a bizalom, a célszerűség és a szó hitele. A szó náluk cselekvésértékű (gentleman’s agreement). A tárgyalási stílus lényegretörő, az érvelés fegyelmezett, amint a tárgyalás egész hangneme is udvarias, semleges töltésű, emócióktól mentes, a mimika és a gesztusok is visszafogottak.
A távolságtartás szószerint veendő, kerüljük a kézcsókot, a hosszas kézfogást, vállveregetést.